mikor a nap szépen lenyugszik
ilyenkor elmém mámorban úszik
félek attól ha eljön az este
ekkor a magány az agynak esne
ez megy már úgy másfél éve
testem talán nem is élne
de utálom ezt 1 hülye gondolat
a kimúlás a legrosszabb oldat
vágyunk várunk hogy jobb legyen álmunk
ezért vakait nagyon áldunk
nem tudom hogy létezik e istenem
mert ezért szikrázik e kellő félelem
az a dolog mitől mindigis rettegtem
eljött szimplán jól megéreztem
nem akartam ezt de így történt
ez az állat megint elért
mi megfota és tépte cafatom
tönkretette szikrázó alkatom
ilyen az élet ez így íródótt
az aurám persze gúnyosan mosolygott
de van kiut és ez tartja az életet
ezért jobb jövő képeket képzelek
megkell látni az alagut legvégét
hogy lássuk végre az élet értelmét
hiába a könnyek a szemet kínozva
az egész testet majdnem gyílkolva
a padlóról ugorjunk újra két lábra
ekkor kanyarodjunk képzeletünk utjára
az élet értelmét
2011 01 18
21:30
kedd
by:
Somogyi Tamás
költő
szövegíró
Szavazás