Modern KöltészetErő nyerő menő
nem tudtam milyen egyedül lenni nélküle
minden oly rég történt vele
hibázott hibáztam ez természetes
de az utolsó szó mindig végzetes
itt a vége fuss el véle
jó gondolni mindig az elejére
nem néztem magamban hittem az álmoknak
nem szabad hinni a hinni a kétarcú szavaknak
még mindig látom szemét könnyezni a fájdalomtól
de az én könyeim nem könyitettek kudarcomtól
szomorú szó az elmúlik vagy elmúlt
az erdőben a szél lassan elhalkult
csak az eső cseppek zenélnek fülemnek
a ködös látvány szomora szememnek
emlékek míg a napjaimban élnek
pedig csak foszlányok még is lélegeznek
nem tudnak meghalnni pedig már jó lenne
de ez nehéz személyem ott élne
jött az ősz szeptemberre esküszik
és az ember ezután mindenre baszik
nők a pia a lélektelenség vezérel
a csalodás csorog ereinkben ezerrel
ez a szeptember a csalódás rémálma
1 önismeret legrosszabb aránya
féltékenyégi rohamok 100 százaléka
de nemérdekel ez 1 faszság váladéka
szeptember 2011 03 03 19:55
Szavazás